::#1084
Hogy történetem fonalát el ne ejtsem, közölném, hogy van új zenekarom. Ez még önmagában nem baj, de több is. Az egyik az, amelyikről szó van, mert a másikról most nincs szó. Gyok van benne és Mr. Big Daddy Bee, valamint Lángosz hajdanvolt nője, aki ezáltal automatikusan ex. Ő énekel, én kivételesen dobolok, a többit ki lehet találni.
Nem is ez a fontos, ez a zenekar alakul, hanem a próbaterem állapota, ami jelenleg stúdió. 16 sávot tudok rögzíteni pillanatnyilag, mindezt igazságtalanul jó minőségben, így fel tudom venni az egész dobot meg a zenekar maradékát.
Jó, ez önmagában nem annyira örvendetes, viszont így fel tudunk venni minden próbát, ami meg tanulságos.
De amúgy lehet egyébként, hogy azért nem történnek velem viccesen leírható dolgok, mert egyedül élek évek óta és nincs aki felkúrjon agyilag. Na, jó, persze, van, például a turisták a 70-es trolin, akik a hülyét játsszák az ellenőrnek, és mindenféle olasz személyi igazolványokat nyújtogatnak neki a csekkhez, meg az a sok dürhő paraszt, aki az úgynevezett lakosság egy részét képezi, de nem viccesen, hanem úgy keservesen, ha értem, mire gondolok.
A stúdióból majd lesz felvétel, ha érdekel sok mindenkit, amúgy meg jegyzetfüzettel fogok mászkálni és minden pozitívat és vicceset felírok, mert meggyőződésem, hogy nem én lettem megkeseredett fasz, csak nem történik semmi.
Ezúton.
ez uglee
műve. Ő követte el. Ő érte a felelős. 22:46
::#1079
Szóval, ahogy ígértem, itt van New York hiteles története.
Hajnali 3-kor feküdtem, hogy hajnali 4-kor keljek, hogy fél 5-re leérjek a taxihoz, hogy elérjem a 7:20-kor induló gépemet. Fel is keltem 4-kor, le is mentem 4:30-ra, be is ültem a taxiba csomagostul, a taxi pedig soha többé nem indult el. Egy másik taxi kellett, hogy elvigyen engem a reptérre. Ahogy megérkeztem, becsekkoltam, aztán kiderült, hogy soha többé nem tudok dohányozni. Sehol. A következő cigarettámat New Yorkban tudtam elszívni, mert sem Ferihegyen, sem a milánói reptéren nem lehetett dohányozni. (jó, jó, tudom, hogy Ferihegyen lehet, csak abba a terminálba nem engedtek át a vámosok). Szóval mivel nem tudtam mivel elbaszni az időt, unatkoztam. Aztán felfedeztem, hogy vannak boltok. Jó drágán. Irgalmatlanul drágán. De cserébe nem kell adót fizetni. Juhé. Szóval ekkor megláttam, hogy van egy Burger King Ferihegyen. Íme:
Megvártam, amíg kinyit, és kértem egy whopper menüt. Kérdezte, hogy milyen kávéval akarom. Mondtam neki, hogy nagyon kedves, de én nem ihatok kávét, üdítővel szeretném. Erre közölte, hogy csak kávéval adja. Mondom, az nem kell. Aztán néz rám bambán, gondoltam, csak meggondolja magát. Aztán nem. Kiderült, hogy komolyan gondolja. Én mondtam neki, hogy ez faszság, ő meg mondta, hogy "itt mindig is kávéval adtuk a menüt", mintha az olyan kibaszott természetes lenne, hogy az átlag magyar ember tudja, hogy mit adnak Ferihegy 2-n a Burger Kingben, vagy hogy egyáltalán van Burger King ott.
Na, aztán nagyvártatva bejutottam a repülőmbe. Persze a 4. csoportban. Nem mintha fix helyekkel nem lenne fos mindegy, hogy a váróban ülsz vagy a repülőn. Aztán felszálltunk.
Így, e. Aztán a repülőről ilyen csodálatos dolgokat láttam:
Mígnem aztán egyszercsak HEGYEK:
Rájöttem, hogy egészen addig nem láttam rendesen hegyeket. És van ott minden, hegycsúcsok, miegymás, felhú születése, tán még gleccser is. Aki rendesen végignézi, talán még hegyi tavat is talál. Aztán megérkeztem az MXP repülőtérre, ahol kis viaskodás után forint helyett dollárért vásároltam egy pizzát, mert ugye mégiscsak enni kell egyszer Olaszországban pizzát, még ha szar is, aztán irány a csatlakozás. Akkor ilyen mosolygós voltam:
A repülő meg így néz ki belülről:
<
Mivel itt folyosón ültem, nem volt ablakom, ellenben kaptam kaját:
Meg piát. Sokféle jiuce volt. Igen, nem tévedés, jiuce, ahogy a kép is mutatja:
Aztán megérkeztem, vonat, metró, és ez volt az első épület, amit láttam:
World Trade Center. Épül. Vagy Freedom Tower, vagy mifasz. A lényeg az, hogy már majdnem magasabb, mint a másik 2 volt, és ez még csak a fele. Innentől kicsit kevésbé izgalmas, így néz ki a város éjjel:
Így néz ki New Jersey Cityből Manhattan szar időben:
Íme az amerikai humor:
Így néz ki Jersey City és Manhattan Jersey Cityből:
Ééééés ugyaninnen így néz ki a Szabadságszobor:
Így néz ki mindez, ha besötétedik:
<
És így néz ki, amikor kivilágosodik:
Kilátás:
Kilátás a kompról:
És az óceán a messze távolban Staten Islandről:
Egy szépen csúnya autó, mert az is kell:
Szabadságszobor visszafelé éjjel, igényes digitális zoommal:
És akkor most innentől hadd ne fűzzek sok mindent hozzá! Városnézés.
mint azt a következő kép szemlélteti, a város büdös, mint az égett szar, ez részben annak köszönhető, hogy folyamatosan szemét borítja az utcákat:
Város tovább:
Furcsa amerikai szokás, a kerekesszékeseknek létrán kell felkapaszkodniuk a felszínre a metróból, ahogy azt a tábla is mutatja:
Tűzoltók a nővéremnek:
Washington Square Park:
Egy kis üres telek, mert azt szeretem:
Egy eredeti, hamisítatlan Lush üzlet:
Ő pedig Steve, egy cimborám:
Aki nagyon hasonlít rá, akit szintén láttam:
Manhattan még szarabb időben:
Így néz ki egy eső miatt elmaradt baseball-mérkőzés:
A stadionból a város:
Kis Galaxis Útikalauz graffiti:
Kis amcsi graffiti:
Na, van az, amikor nálunk aszfaltot vágnak. Azt egy ilyen kézihajtányos majomköszörűvel művelik mifelénk, kínos lassúsággal. Nos, New Yorkban nem szarral gurigáznak:
Aztán így néz ki egy megtartott baseball-meccs. Csináltam panorámaképet a magas minőségű telefonommal, de SOHA az életben nem fogom összerakni, szóval aki akarja, rakja össze magának:
Aztán még egy kis éjszaka, Hobokenből:
A metrókban amúgy ordenáré meleg van és büdös, magukban a szerelvényekben viszont maximum 17 fok a légkondi miatt. Gyanítom, az egyiknek köze lehet a másikhoz. A metróállomások általános állapotára jellemző fénykép:
Tetszőleges képek a National History Museumból:
Aztán úgy elszaladt az idő, hogy jönnöm kellett haza, és rájöttem, hogy a metrók belsejét nem fényképeztem le, amit tilos, szóval csak ennyi:
Aztán Air Train vissza a JFK repülőtérre. Vicces volt felfedezni, hogy nem vezeti senki a vonatot, hanem magától megy. Azért fényképezgettem az ablakból rendesen:
Aztán becsekkoltam itt is, kiderült, hogy hazugság a honlapon a 32 kiló és 23 kiló az igaz, szóval a 2 darab 2 literes koffeinmentes kólámat ki kellett dobnom. Azóta gyászolom. Aztán lassan elkezdtünk felszállni, de súlyos sorban állás volt:
Ilyen érintőképernyős szórakoztató centrumunk olt, ajándék igyenes ám használhatatlan fejhallgatóval. A másik hátulütője (hehe) a dolognak az, hogy hátulról ütögetik a székedet, és ettől ideges vagy.
Aztán felszálltunk:
Láttunk napfelkeltét gyorsítva:
Hipp-hopp Milánóban termettünk egy kis alvás után (nem, ez nem egy rajzfilmből kiszabadult állatka, ez a Malpensa repülőtér):
Aztán hazajöttünk, én pedig csináltam indokolatlanul kibaszottsok képet hegyekről, mert tetszenek. Gleccserek, hegycsúcsok, felhők születése és végül Csepel-sziget. Asszem.
(poloska)
Már majdnem otthon:
Aztán hazaértem, és visszazökkentem a mély magyar valóságba. És kitört a bőrönd kereke, amiért anyám ordibált velem. Amitől aztán úgy fájt a hátam, hogy nem tudtam lábra állni. Mármint nem az ordibálástól, hanem attól, hogy kézben kellett cipelnem.
Történt amúgy más is, de az hosszú és valószínűleg csak nekem volt izgalmas, elmesélve az "aha, ott és akkor biztosan jó volt" kategóroába tartoznak, szóval mára ennyi, és jó éjszakát!
ez uglee
műve. Ő követte el. Ő érte a felelős. 0:29
Mulandó fiatalságomat siratom.
Ma este lesz a Prodigy koncert a Szigeten.
Mint az köztudott, a Prodigy a kedvenc együttesem. Ehhez mérten az lenne a természetes, ha minden koncertjükön ott lennék. Ehhez képest nem leszek ott, és ennek nagyon sok oka van. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a Szigeten lesz, és a Sziget nagyszínpada legendásan geciszarul szól. Utoljára a Prodigy a Szigeten '95-ben szólt jól, bár picsa hangos volt, de valahogy úgy, hogy minden frekvencián tombolt. Ehhez képest a nagy visszatérés 2006-ban ez volt:
Ha valaki lusta lenne meghallgatni, csak basszus volt, de abból baszott sok. Normál esetben nincs gondom a basszussal, de amikor nem hallatszik tőle semmi, az nemnagyonjó. Persze hozzá tartozik a történethez, hogy Liam Howlett megnézte, meghallgatta a cuccot, és azt mondta, hogy ennyi emberre ilyen lófasz cuccon nem játszik, duplázzák meg a wattot, ők meg ugyanannyi wattnyi stackelt subot raktak mellé, mint ami fent volt. Meg dísznek még néhány szatelitet fel. Hát, ez lett az eredménye.
2007-ben a VOLT-on léptek fel. Mintha akkor Rozséval mentünk volna le vonattal és az aktuális nőjével, de őszintén szólva abból a VOLT-ból nem sok maradt meg, így a hangzásra sem emlékszem, de ahogy másoktól olvasom, kis kezdeti botladozások után tökéletes lett.
2008-ban volt egy kis szünet, aztán 2009-ben újra támadott a Prodigy a Szigeten. A hangzással sok baj nem volt, csak olyan halk volt, hogy kényelmesen lehetett beszélgetni a keverőpultnál, ordibálás nélkül.
2010-ben ismét a VOLT-on volt Prodigy, legjobb emlékeim szerint. Ott a hangzás és a hangerő is jó volt. Mondjuk ott meg pánikrohamom volt, vagy tömegiszonyom, vagy valami, de attól még elég fasza volt.
Most pedig 2011, és megint Sziget. Szarul fog szólni, mint minden, ráadásul picsa hideg is van, ami ott még rosszabb, megizzadva egy garantált tüdőgyulladás. Meg amúgy az is benne van, hogy évről évre láttam a kedvenc zenekaromat, és nem akarom megunni. Meg ne felejtsük el, hogy irdatlanul geci drága is.
Ettől függetlenül nem elképzelhetetlen, hogy az utolsó pillanatban mégis kimegyek, akár egyedül is, mert végtére is a kedvenc zenekarom.
De nem hiszem.
Szóval emiatt vagyok most búúúúúúús panda.
ez uglee
műve. Ő követte el. Ő érte a felelős. 17:00
Egy hét tökéletes nyaraláson vagyok túl.
Ráckevén voltunk Gyokkel, AMRAAM-mal és Mr Big Daddy Bee-vel, aki azért péntek reggel hazament, hogy felvegye a fizetését.
Minden napunk úgy telt, hogy egy közel kellemes ébredés után (felébredni ugyanis mindig gyötrelem egy kicsit) kikászálódtunk a házból, kidöglöttünk a stégre, és pihentünk, amíg le nem ment a nap, és akkor elkezdtünk sörözni.
A stég! Az bizony közel életveszélyes állapotban volt, így hát megkérdeztem tanult kollégáimat, hogy segítenének-e összerakni, és örömmel belementek, szóval vettünk léceket, én szanaszétbasztam a stéget, csak a cölöpök és a gerendák maradtak (bár így utólag visszagondolva lehet, hogy azokat is cserélni kellett volna, de bírni fogják így is addig, amíg a lécek), visszatákoltam a gerendákat a cölöpökre, aztán némi brainstorming és különleges előkészítés után felszögeltük a léceket a helyükre, és egy fasza kis stég lett belőle. Amúgy kísértetiesen hasonlít az eredetire, mert végtére is csak léceket cseréltünk rajta, , meg a korlátot még nem sikerült rá megálmodnunk, az majd egy másik hétvége lesz.
Szóval ezen a stégen töltöttük időnk nagy részét, volt horgászat is, én a magam részéről fogtam egy keszeget, ami teljesítményben nem nagyon marad el a többiekétől, akik két-három keszeget fogtak. Összesen egy hét alatt. Na, de hát a horgászat az ilyen, a fogott halaink úgyis AMRAAM fagyasztójában rohadnak meg évek hosszú sora után, igen ritkán esszük meg őket konkrétan.
Volt főzőcske, volt gitározgatás, volt wifis 3G router, szóval kockabuli volt megint, de egy idő után természetesen én is lerobbanthatatlanul valamelyik laptop elé szegeződtem. Ez ilyen, bele kell törődni. Azért persze az idő nagy részét napon töltöttem a szabadban, és ehhez mérten lófaszt nem barnultam, ahogy szoktam, pedig egyszer még az ózonriadóban is feküdtem hanyatt fél órát a víz tetején egy gumimatracon.
Aztán úgy ennyi. Most ismét robot.
Aviszonlátásra!
ez uglee
műve. Ő követte el. Ő érte a felelős. 11:40
